Elvisszük az otthonodba a KŐFESZT-et! Kőfeszt-film 2019.09.29. 18:55 M5
hirdetés
Blogolj!

Kilúgozott agyak, primitív reflexek és a csíki bicska

Zsigmond József írása a Blogstarnak

A választójog évezredek óta - mint a demokrácia egyik alappillére - heves politikai, filozófiai, jogi, erkölcsi  viták tárgyát képezi. Megszoktuk, hogy az immáron 28 éves, de még mindig kiforratlan, éretlen demokráciánkban is - különösen választási kampányok nyitányaként -, újra és újra előkerül ez a téma, amely már a nagy  ógörög filozófust, Szókratészt is foglalkoztatta. Nem is lenne ebben semmi szokatlan és kivetnivaló, csak ezt most újra elővették önző párt- és önérdekektől vezérelt politikusok és gátlástalanul kísérlik meg újra megbontani nemzetünk, amúgy is törékeny, a 45 év kommunizmus alatt szétrombolt egységtudatát. Mert volt ugyan egy Trianon (tudom, hogy bolsevik emlőkön nevelkedett polgártársaim már unják ezt a témát, de akkor is így van!), de a magyar nemzet összetartozik a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken és többé-kevésbé még az Anyaországban is. Lélekben, anyanyelvben, szokásokban, tradíciókban, irodalomban, általában a nagybetűs kultúrában.

Nézzük csak melyek a „jogos, etikus” érvei a „becsületes” politikusainknak, akik a határon túli magyarok választójoga ellen agitálnak és aláírásgyűjtést kezdeményeztek:

Első érv: nem adóznak Magyarországon, tehát milyen jogon merészelik például a tetves székelyek beleütni az orrukat az anyaországi okos és jól informált választópolgárok dolgába? Ez nagyon jó és hatékony érv arra, hogy felébressze, felpiszkálja kis hazánk választóiban a legönzőbb, legprimitívebb reflexeket. Szerethetjük mi odalátogató turistákként a felvidékieket vagy a székelyeket, de a pénz az pénz, abba azért már ne ugassanak bele...

Csak egy apróságról feledkeznek meg kedves alul informált, ostoba vagy szűklátókörű honfitársaim:   határon túli magyarjaink igenis évtizedek óta adóznak az őket gyakran lekezelő Anyaországnak, mégpedig a legdrágábbal:  

saját magukkal, gyerekeikkel, testvéreikkel, közeli hozzátartozóikkal, barátaikkal, akik ezért vagy azért - az okokat most ne firtassuk itt, mert több kötetben férnének csak el - tíz és százezrével hagyták el szülőföldjüket, túlnyomó többségükben képzetten, diplomával a zsebükben és a jelenlegi Magyarországon élnek, dolgoznak szorgalmasan, hasznára válva ennek a társadalomnak.

Kiszámolta-e valaha valaki, hogy mennyi nettó hasznot hajt ennek az országnak egy diplomás orvos vagy mérnök, aki mondjuk marosvásárhelyi vagy kolozsvári egyetemi diplomával a zsebében évtizedek óta itt dolgozik és a Magyar Állam soha egy fityinget nem kellett, hogy költsön taníttatására?

Vagy akár azon vendégmunkások tízezrei, akik szintén évtizedek óta élnek kétlaki életet, sokszor beáldozva egzisztenciális kényszerből családi békéjüket is, de itt dolgoznak, itt hoznak létre értékeket, aztán hazamennek Kalotaszegre vagy a Szilágyságba vagy Kárpátaljára tovább nyomorogni?

Kiszámolta ezt valaki a „nagy, politikai fúrógépek” közül? Nem.

Második érv: Nem viselik döntésük következményeit, mert nem itt élnek. Kevés ennél ostobább, tudatlanabb és - megkockáztatom – aljasabb állítást olvastam a határon túli magyarsággal kapcsolatban. Aki egy kicsit is körülnéz és megpróbál tovább látni a budapesti politikusi csürhe feje fölött, az láthatja, hogy a Kárpát medencében már mutatóban is alig van olyan magyar család, amelynek legalább egy tagja nem külföldön él. Nemzetünk viszonylagos szerencséjére még többnyire Magyarországon tanul vagy dolgozik.

Azt állítani például egy csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi vagy beregszászi tanáremberről, akinek egy vagy talán mind a három gyermeke Magyarországon dolgozik, hogy szavazóként nem viseli döntései következményeit, hát ez olyan cinikus, aljas gondolkodásra vall, amelybe képzavarral szólva (nehogy már az erőszakra uszítás vádját magamra vegyem....) még egy jóféle csíki bicska is beletörik.

Bárhogy is csűrik-csavarják előbb említett kedvenc politikusaim, de amióta ezeket a nyomorult határokat kettő híján száz esztendővel ezelőtt egy diktátum következtében meghúzták és leválasztották a hivatalos Magyarországról II. Rákóczi Ferenc, Corvin Mátyás, Zrínyi Miklós, Bolyai János, Mikes Kelemen, Arany János, Ady Endre, Bartók Béla stb., stb. szülőföldjét, az egyik legnagyobb galádság azt állítani, hogy a határokon kívül rekedt, még nálunk is szerencsétlenebb magyarjaink nem viselik a következményeit bármilyen politikai kurzusnak, amely Budapesten hatalomra kerül.

Viselték szegények például 45 éven át azt is, hogy a magyar bolsevik hatalom sunyi eszközökkel kilúgozta közel tízmillió (nagy tisztelet a kivételnek) magyar agyát, hogy határainkon túl nincsenek is magyarok, de ha vannak, azok már úgyis elszerbesedtek, -szlovákosodtak, .románosodtak és különben is: már csak a proletár nemzetköziség számít.

Érdekes és nem véletlen, hogy előbb említett agymosóink egyikének de facto örököse a legnagyobb harcos agitátor (nyilván azért, mert el kell terelnie a figyelmet a közelmúltban elkövetett gazságairól) a határon túli magyarok szavazati joga ellen.

A harmadik érv, ami talán a legjobb: a határon túliak, akik nem élnek itt, nem ismerik a hazai helyzetet, viszonyokat. Valóban kényes téma, ingoványos talaj ez egy picit (sőt, hogy „kedvenc” klasszikusommal éljek: nem kicsit, nagyon!). Már az elején utaltam a jó öreg Szókratészra, de nem csak a humor kedvéért, mint Karinthy („hogy már a régi görögök is...”), hanem azért, mert állítólag őt is - többek közt - azért ítélték halálra, mert vitatta az ostoba, tudatlan, tanulatlan emberek szavazati jogát az athéni demos cratos-ban.

Tehát kérdezem én itt a legnagyobb tisztelettel Honfitársaimtól, és tudatában vagyok annak is, hogy néhány liberális olvasónál, aki eddig talán némi igazat adott nekem, most kiverem a biztosítékot: kinek a szavazati joga - ha már belementünk ebbe a magyar anyanyelvű, magyar kultúrájú emberek szavazati jogának vitatásába - ésszerűbb és etikusabb:

annak a sok százezer, önhibáján kívül a határokon kívül rekedt, de ide ezer szállal kötődő, gondolkodó, okos, tanult, az anyaországról informálódó magyar embernek, vagy annak a sajnos szintén több százezer határon belül született tanulatlan, tudatlan, sörrel és virslivel bármikor megvehető és – megkockáztatom - hosszú évek óta még adót sem fizető szerencsétlennek?

Tudom, nem könnyű a válasz, Szókratész sem tudta biztosan...

Egy azonban biztos: ezt az egész újabb, undorító, nemzetmegosztó cirkuszt azok kezdték, akik rettegnek attól, hogy a sok határon túli magyar áprilisban nem rájuk fog szavazni.  

Hát, nekik csak szegény néhai Antall Józsefet tudom parafrazálni: tetszettek volna 2004-ben - és azóta is - NEM a határon túli magyarok ellen kampányolni!

https://15millio.blogstar.hu/./pages/15millio/contents/blog/47654/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?